Hahóka, Mindenki! „Kelemen az én nevem, ütés ért a fejemen. Tökkelütött nem lettem, az evés a nagy kedvencem.” Ezt a rímet én faragtam, csak hogy megcsillogtassam éles elmém, és lássátok, nem vagyok zizzent. Inkább különcnek mondanám magam, mivel fajtársaimnál jobban szeretem az embereket. Bár már többször csalódtam bennük: először, amikor figyelmetlenségből elütöttek egy autóval; másodszor pedig amikor korábbi gazdám lemondott rólam anélkül, hogy elköszönhetem volna tőle örökre. Az én hitem azonban továbbra is töretlen, és biztos vagyok benne, hogy valaki pont arra vár, hogy az övé lehessek. Egy cicakomám azért akad, akivel megosztom még a fekhelyem is. Gazsival testi és lelki jó barátok vagyunk: összebújva alszunk, hogy felmelegítsük egymás kicsi szívét. Mondjuk, én elég szalonnát gyűjtögettem a derekam köré az elmúlt időszakban, így leginkább egy kis gömböcre hasonlítok, így a hidegben sem nagyon fázom. Gazsin és a pocakomon kívül még egy szenvedélyem van: a játék. Nagyon sürgős lenne, hogy álomgazdimmal összejöjjek, mert egy csomó történetem van még számára. Már azt is kitaláltam, mivel örvendeztethetném meg őt, ha hamar értem jönne.