Pompás napot Nektek! Ez egy szóvicc volt, nem tudom, értitek-e! Merthogy Pompának hívnak, és szeretem, ha komolyan vesznek. Koromra és alkatomra való tekintettel megillet a hódolat, miközben én szenvtelenül figyelem a többieket. Enyém a legmagasabb hely a házban, és makacsul ragaszkodom előjogaimhoz. Merthogy vannak… Most éppen teljes pompámban ragyogok. Ha láttál volna egy évvel ezelőtt! Akkori önmagam ma már nem vállalom, hiszen nagyon leromlott állapotban tengettem napjaim egy pékség háza táján. Csontsoványra fogyva, erőtlenül, élősködőkkel teli és bűzös testtel nem sok reményem és álmom volt. De néha történnek csodák, és azt hiszem, én is a Jóisten – vagy a Cicamentők – kötényében landoltam. Bár a talpra állás nem volt egyszerű, néhány fogam bánta, de lassan elindultam a gyógyulás útján. Korábban megsárgult és fakó bundám letisztogattam, hogy mostanra megcsillanjon rajta a beszűrődő napfény. Hiányos fogazatom állandóan kilógó rózsaszín nyelvecskémmel leplezem. A teszteken (FIV/FELV) pedig jól teljesítek: ami nálunk, macskáknál a negatív eredményt jelenti. Hogy hálátlan lennék? Nem hiszem… Csak szeretem, ha elismerik érdemeimet, és felnéznek rám, hiszen nagyon mélyről kapaszkodtam fel a legmagasabb csúcsokig. Innen már csak eggyel lenne feljebb: ha egy kellemes otthonban pihe-puha párnák között találnám meg a nyugalmat.