Hahóka, itt Simonka! Gondoltam, bemutatkozom Nektek, hátha megtalálom az álomgazdimat, no, és persze ő is engem. Mert biztos vagyok benne, hogy valahol Rám vár az IGAZI… Imádok emberek között lenni, és annyi simogatást tudok elviselni, amennyi nincs is a világon. Tavaly ilyenkor még kétségbeesve lestem a leeső falatokat egy társasház környékén, pedig nagyon nehezemre esett ám enni!  Mint kiderült, a Fogtündér elbánt velem, ugyanis egy tályog nőtt a fogam tövébe, ami rettentően fájdalmas volt, azt hittem, soha többé nem tudom élvezni a falatozást. Aki látott, megijedhetett tőlem, mert – bár úriember ilyesmiről nem beszél -, de nektek azért elmesélem, hogy egyfolytában csak folyt a nyál a számból, és bizony bűzlött a leheletem. Úgy nézhettem ki, mint valami eszelős, veszett vadmacska, pedig csak fogbetegség kínzott. A Cicamentők szerencsére nem ijedtek meg a kihívástól, és gondoskodásuknak hála – mostanra kihevertem minden korábbi nyavalyámat, csak a szívem maradt magányos. Azt hiszem, eléggé fiatal, izmos és jóképű vagyok ahhoz, hogy valaki belémhabarodjon.  Az oltással, chippel és ivartalanítással sincs gondom. Szóval alig várom, hogy egymásra találjunk. Ugye Te is benne lennél?